Bia - D.O
MinMi - Kai
Kai POV
Régóta nem éreztem úgy valaki iránt, mint Krystal iránt. A kapcsolatunk nehezen indult. Az SM épületében futottunk össze néha, csak pár szót váltottunk, de az a néhány perc is megdobogtatta a szívem. Hónapok múlva rávettem magam, hogy elhívjam egy randira és elmondjam neki az igazi, iránta táplált érzelmeimet. Valamilyen csoda folytán beleegyezett a találkába, boldogságomban pedig repülni tudtam volna, de előtte próbáltam inkább visszafogni magam. A randevú tökéletesre sikeredett, bevallottam neki mindent, az összes gondolatomat, amelyek már hosszú ideje nyomták mellkasomat, majd elmondta, ő is ugyanezt érzi. Száguldottam. Akkor már nem fogtuk vissza magunkat, csak csókolni akartuk egymást. Pár hónapig titokban tartottuk a kapcsolatunkat, de most itt állunk a próbaterem előtt kézen fogva, hogy feltárjuk a titkunkat a többieknek, mert nem éreztük igazságosnak, hogy nem tudják, mi folyik körülöttük. Lágyan lemosolyogtam Krystalra, majd biztatóan megszorítottam a kezét, és beléptünk a nagy helyiségbe, ahol sok kíváncsi szempár fogadott minket.
- Együtt vagyunk! - jelentettem ki bármiféle kertelés nélkül, mire mindenki meglepett arckifejezésre váltott.
- Már fél éve! - szólalt meg mosolyogva szerelmem is, mire mindenki ujjongani kezdett.
Felpattantak a padlóról, majd gratuláltak hozzá, Jongdae hyung még egy perverz megjegyzést is tett, de akkor és ott elnéztem neki. Túl boldog voltam ahhoz, hogy valaki tönkre tegye a kedvem. Habár egy valami, vagyis valaki nagyon zavart. Az a valaki pedig Kyungsoo hyung volt.
D.O POV
Ahogy minden reggel, most is 5-kor keltem és elvégeztem a dolgom. Lefürödtem, felöltöztem, reggelit készítettem és mindenkit felkeltettem, mint egy jó anyuka. Azután tánc próbánk volt az F(x)-es lányokkal együtt. A próba már rég elkezdődött, de Jongin és Krystal kint maradtak, ami nekem nagyon nem tetszett. Mint a többiek, én is leültem a fapadlóra, ami egy aprót nyikorgott a sok használat miatt. Pár perc múlva mind a ketten bejöttek összekulcsolt ujjakkal és Kai habozás nélkül jelentette be, hogy együtt vannak, utána Krystal pedig azt, hogy fél éve. Mindenki gratulált nekik, én pedig csak lesokkolva ültem ott továbbra is. Mindig is szerelmes voltam Jonginba, de ő csak legjobb barátjaként tekintett rám, amit elfogadtam, de ezt... Képtelen voltam. Csak ültem ott lesokkolva és kicsit nyitva tátott ajkakkal bámultam magam elé. Legbelül éreztem, hogy darabokra hullok.
Kai POV
Mindenki kiment a teremből, csak mi hárman maradtunk bent.
- Most magunkra hagynál egy kicsit? - néztem Krystalra kérlelve, mire bólintott egyet. - Mindjárt megyek én is. - simítottam meg a vállát, majd elment.
Kyungsoo hyung felé vettem az irányt, aki önkívületi állapotban lehetett, mert már vagy fél órája meg se mozdult. Csak fájdalmas arckifejezéssel bámult maga elé a földön ülve, ami egy kissé megijesztett.
- Hyung - szólítottam, de semmi reakció.
Megráztam előtte a kezem is, de arra sem reagált.
- Hyung, jól vagy? - helyeztem tenyerem a homlokára, mire megrándult az arca és indulatosan ellökte a kezem, amin nem kicsit lepődtem meg.
- Persze! Mi bajom lenne? Hiszen te boldog vagy Krystallal. Semmi bajom, annyira örülök, hogy azt el sem tudod hinni! - mondta cinikusan, amit nem tudtam hová tenni.
- Hyung, ezt most mire véljem? - néztem rá értetlenül.
- Semmire, komolyan semmire... Hülye voltam, ennyi az egész... - mondta halkan, majd kiviharzott a teremből, otthagyva engem milliónyi kérdéssel a fejemben.
D.O POV
A lábaim az egyik csapattag felé vezettek, aki mindent tud rólam. Akiben a legjobban megbízok. Még pár percig kétségbeesetten kerestem, mikor megláttam a büfénél épp Chennel beszélgetve.
- Junmyeon hyung! - szóltam neki oda, mire mind a ketten rám néztek. Odafutottan és zokogva átöleltem. - Miért, miért, miért?! - ismételgettem ezt a szót.
Sírásom egyre jobban erősödött, mire hyung csak visszaölelt és simogatni kezdte a hátam.
- Jongdae... Most elmennél, kérlek? - szólt a fiatalabbnak, aki gondolom csak bólintott, mivel a lépteit hallottam, ahogy egyre csak eltávolodott tőlünk. - Na! Kyungsoo-yah! Ne sírj! - próbált nyugtatni, de sehogy se ment neki, amit ő is belátott.
- Hy...hy....hy...hyung! - markoltam a pólójába.
Nem bírom. Teljesen összetörtem, mint egy porcelán darab, amit a földhöz vágtak.
Kai POV
Még ott álltam egy pár másodpercig ledermedve. Nem értettem, miért akadt ki ennyire. Azt hittem, örülni fog, amiért rátaláltam a szerelemre. Ez a legjobb barátok dolga. Örülni a másik boldogságának. De ő pont az ellenkezőjét tette... Lassan kisétáltam a helyiségből, majd visszamentem a dormba, a hyunggal való közös szobánkba. De meglepetésemre nem volt az ágyában. Szomorúan mentem el elintézni az esti teendőimet, majd eltettem magam másnapra.
D.O POV
Ahogy megnyugodtam, Suho hyung elvitt egy közeli bárba, ahol a sárga földig ittam magam. Olyan hajnali 3 óra lehetett, mire hyung hazahurcolt. A dormba érve hangosan énekelni kezdtem, mire mindenki felkelt és lejött, hogy mi ez a ricsaj. Beleértve Kait is.
- Mi az Kai-yah? Ennyire nem tetszik az, amit neked éneklek? Pedig ez a gratulációm, hogy minél előbb szakíts Krystallal! - veregettem meg a vállát, majd csuklani kezdtem és össze-vissza menni.
Kai POV
Jó, betelt a pohár. Lekevertem neki egy kurva nagyot. De olyan isteneset, hogy a padlón landolt. Mindenki egy szempillantás alatt elcsendesedett és elkerekedett szemekkel néztek rám. Elfogott a bűntudat.
- Én... Én nem akartam... - remegtem.
Bántottam őt. A legjobb barátomat... Elfutottam onnan. Felkaptam a cipőm és a pulcsim, majd amilyen gyorsan csak lehetett, elmentem otthonról. Nem bírtam volna ki azt a légkört. Átfutottam vagy ötször az utcát, hogy szellőzzenek egy kicsit a gondolataim, de csak idegesebb lettem. Mi baj van Krystallal?
D.O POV
Hanyatt feküdtem, és azzal az édesítő, éltető keserűséggel, ami napról napra csak nőtt, felröhögtem, mint egy őrült. A röhögésem hamarosan átment zokogásba és fulladozásba, Xiumin, Suho és Chen itt maradtak, míg Chanyeol, Baekhyun, Sehun és Lay elmentek megkeresni Kait. Miután a négy fiú elment, Xiu és Jongdae kérdezősködni kezdtek, hogy miért vagyok ilyen. Suho rám nézett, majd sóhajtott egyet és mindenről beszámolt a fiúknak, amit egészen a debütálástól mostanáig mondtam el neki. A két fiú csendben és figyelmesen hallgatta az Suhót, míg a végére nem ért. Csak döbbenten bámultak maguk elé néha rám pillantva, majd Chen bíztatóan megsimította a karom.
- Én bízom benned! - vigyorgott rám azzal a bizonyos Jongdae mosollyal.
- Én is, Kyungsoo-yah, fighting! - emelte a két karját a levegőbe Minnie.
Miattuk egy aprócska mosoly húzódott ajkaimra.
Kai POV
Még futottam pár percig, mikor megláttam Chanyeolt, Baekhyunt, Sehunt és Yixinget. Aggódó tekintetükből arra következtettem, hogy engem kerestek. Gyorsan odamentem hozzájuk, de bár ne tettem volna... Yixingtől máris kaptam a leszidást. Igaz, hogy ő a lénynek se tudna ártani, de attól még rosszul esett.
- Miért rohantál el? Aggódtunk érted! - mondta csalódottan, mire bűnbánóan lehajtottam a fejem.
- Sajnálom... - szólaltam meg halkan.
- Semmi baj, de most már menjünk haza! - mosolygott rám Chanyeol kedvesen, ami most nagyon jól esett.
Utána Baekhyun és Sehun átkaroltak két oldalról, majd hazafelé vettük az irányt. Otthon a csapat másik fele a kanapénál nyomult. Mindenki Kyungsoo hyung körül sürgött-forgott.
- Egy kicsit beszélhetnénk? - néztem rá, majd a többiekre, akik vették az adást és visszaszállingóztak szobáikba.
"És akkor kezdődhet a pokol..." - gondoltam, majd elhelyezkedtem hyung mellett.
